Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. (Ézsaiás 40:27-28)
Az ember kétféleképpen kerülhet mélyre: bűnei miatt, vagy önhibáján kívül. Ez utóbbit nevezzük próbatételnek. A választott nép bűneinek következményeként került fogságba. Az Isten nélkül meghozott hibás döntéseink szintén bűnnek számítanak. De van, hogy az ember éli a maga tisztességes életét, azt, ami Istennek tetszik – még ha nem is egy bűntelen élet ez – és mégis történik vele valami olyan, ami lelkileg padlóra küldi. Mindkét eset elkeserítheti az embert, de a megoldás mindkét esetben Isten közelsége, a Vele való kapcsolat. Ezt nem értheti az, aki még nem él benne. De aki már benne él, az se értette addig, amíg nem került kapcsolatba Istennel. Viszont az Úrral való kapcsolat minden hívővé lett ember esetében az első lépéssel kezdődött. Az első lépés pedig az, hogy Isten szeret bennünket és ezért keres is bennünket. S van, hogy elkeseredéseinkben, lelki mélységeinkben talál meg. Ilyenkor az ember vagy végső elkeseredésében mintegy utolsó szalmaszálba próbál Istenbe belekapaszkodni, vagy megtagadja az Istent mondván, hogy nem is létezik, mert ha én ide, ilyen mélyre juthattam, az azt jelenti, hogy nem figyel rám, tehát nincs is.
Ha lelki mélységet élsz át, tarts önvizsgálatot! Nézd meg, hogy bűneid miatt mész-e keresztül dolgokon, vagy próbatételt szenvedsz el! Az előbbiben a bűnbánat, az utóbbiban a még erősebb Istenbe kapaszkodás a jó megoldás. Válaszd ezt, hogy megerősödj, hogy hited, jellemed formálódhasson!
A nap gondolata:
Ha valami nem sikerül, az nem sikertelenség: ott kezdődik a munka. (Halász Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése