Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: „Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.” (Mk 6:34-36)
Jézus meglátja, megszánja, majd tanítja a sokaságot. Az idő későre jár, a tanítványok pedig intézkedni kezdenek. Jézushoz mennek, és arra kérik, hogy bocsássa el a sokaságot, hogy ennivalót vegyenek maguknak. Ez az a pont, amikor a tanítvány akarja megmondani Jézusnak, hogy mit tegyen. Hányszor vagyunk mi is így?! Okoskodunk, van véleményünk, mert szerintünk így és így jó és ezt nemcsak egymásnak, hanem Jézusnak is megmondjuk minden további nélkül. Csakhogy az sem ritka eset, ami az Igében olvasható, hogy Jézusnak más terve, elgondolása van. A hívő ember egyik legnagyobb feladata azt megtanulni, hogy hogyan hangolódhat rá Jézus tervére. Nekünk ugyanis nem a saját terveinket kell megvalósítani, hanem Jézus tervébe kell belesimulnunk és a Tőle kapott feladatot komolyan venni és kivitelezni. Neked mennyire szokott ez sikerülni? Vagy a saját fejed után mész?
A nap gondolata:
Ne olyan gyermekek legyetek csupán, akik az Úrral beszéltek, hanem olyanok is, akikkel az Úr beszél. (Trudel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése