„Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni”
/2 Krónika 1,10/.
Salamon kedves volt Isten előtt, mert vele volt, egyre nagyobbá tette. Ezért ajánlotta fel neki, hogy kérjen, amit csak akar. Salamonnak nem volt vele született tulajdonsága a bölcsesség, de félte az Urat. Apjától, Dávidtól sok mindent láthatott, hogyan forgolódott ő a királyságában, mi mindent kapott, hogyan élt az anyagi javakkal, milyen nagyok az Úr tettei. Az Isten félelmére, tiszteletére, szeretetére tanították az atyai háznál. Azt is tapasztalhatta, hogy „A bölcsesség kezdete az Úr félelme” /Zsolt 111,10/. Az Írások üzenetéből azt is tudhatta, hogy a mindennapi munka végzéséhez bölcs szív kell. Ezért kért ő bölcsességet elsősorban a királyi tevékenységének a folytatásához, mert ez lehet az alapja mindennek. Felülről kapott bölcsesség a legfontosabb, amely Istentől van. Ezt nem lehet megtanulni az iskolában, ez ajándék, de lehet kérni, ahogy Jakab apostol is buzdít erre: „Ha pedig valakinek nincs bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől...” /Jakab 1,5/.
Merjünk bizalommal fordulni Istenhez, mert ettől nagyon sok minden függ a gyakorlati életünkben.
Isten azt akarja, hogy nyugodtan támaszkodjunk rá, feltétel nélkül bízzunk benne, semmit nem kételkedve. A kitárt, nyitott szívű embert szereti és megáldja Isten, ahogy Salamonnal is tette, ráadásként gazdagságot és dicsőséget is adott neki. Kérdés viszont az, hogyan bánunk ezekkel az ajándékokkal? (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Gyéren lelve a valóban örömet, reményben s emlékezetben keressük, s amit a múltban találunk, ápoljuk, tatarozzuk, díszítjük folyton, s igyekszünk egyúttal feledni a velejárt keserűséget. Így hamisítjuk múltunkat, csaljuk önmagunkat. /Asbóth János/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése