Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. (Zsoltárok 84:2-3)
Ez a zsoltár helyre teszi azokat az embereket, akik úgy gondolkodnak, hogy nem kell ahhoz templomba járni, hogy Istennel való kapcsolatunkat megéljük. Mert valóban lehet, sőt kell otthon is imádkozni, egyéni csendességeinkben is felkereshetjük az Urat, de valami gond van annak a lelkében, aki ennyivel beéri. Aki Istenhez tartozik, az az Isten népéhez is oda kell tartozzon. Ha ezt nem vállalja, akkor vagy szégyelli a hitét, vagy helytelenül látja önmagát vagy éppen embertársait. Mire is gondolok az utóbbi esetben? Arra, hogy valaki túlságosan lebecsüli önmagát vagy embertársait. Ha valaki önmagát tartja méltatlannak, túlságosan kevésnek ahhoz, hogy Istent a gyülekezetben is keresse, az azért gond, mert akkor még nagy sebeket hordozhat, melyeket nem gyógyított be Isten végtelen szeretete, kegyelme. A gyülekezet közösségében ez is hamarabb begyógyulhat. Ha pedig valaki lenézi a templomba járókat és azért nem megy közéjük, mert X. Y. is odajár, ez pedig azért rossz gondolkodásmód, mert senkit nem ment fel Isten előtt ez a téveszme. Ez gyenge hivatkozási alap. Persze nem jó, ha valaki miattunk marad távol, ha valaki szerint nem vagyunk elég hiteles szolgái az Úrnak, de ettől még az így gondolkodó sem lesz azzá.
A nap gondolata:
Az Úrért való lángolás azt jelenti, hogy halhatatlan lelkeket akarunk üdvösségre vezetni, és boldogan vállaljuk mennyei Urunkért a szenvedések keresztjét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése