2014-02-18

Isten szeretet. (1János 4:8)

Pár nappal ezelőtt este Sára lányom kb. két órán keresztül sírt, mert az első fogai elkezdték az ínyét bántani. Ez egy nehéz időszak lesz, már látjuk — és tudjuk, hogy sokan átmentek már rajta, de ettől függetlenül nekünk új a helyzet. Közben rádöbbentünk arra is az elmúlt négy hónapban, hogy ez a kislány mennyire átrendezte az életünket. A fontossági sorrendünket azonnal keresztbe húzta, és feltornázta magát a tetejére (persze ez érthető és normális is). Ugyanakkor látjuk a nehézségeket is, melyet az jelent, hogy nem csupán mi vagyunk a saját időnk és erőnk urai; nem csak azzal kell foglalkoznunk, amivel szeretnénk, hanem le kell mondanunk számos dologról, amihez talán több kedvünk lenne.

Aznap este, amikor már Sára elaludt, megkérdeztem a feleségemtől, hogy miért szereti a kislányunkat. Ezt válaszolta: „Nem tudom nem szeretni őt!” Megint tanultam valami nagyon fontosat. Egy ilyen nehéz nap után (és voltak már nehezebbek, és lesznek is), nem tudjuk nem szeretni őt. Más szavakkal: az, ahogyan viselkedik, ahogyan él, a szükségletei, az akarata stb. nincs hatással arra, hogy szeretjük-e őt vagy sem.

Kinyitottam a Bibliám, és elolvastam Lukács evangéliumának 15. fejezetében a tékozló fiú történetét. Ismét lenyűgözött az a szeretet, mellyel az apa a fiú felé fordult. Nem törődött vele, hogy a vagyonát, melyért ő keményen megdolgozott, az engedetlen, léha gyermeke elherdálta. Napról napra kint állt a kapuban, és figyelte, mikor tér vissza a fia hozzá. Amikor pedig ez megtörtént, nem kezdett magyarázkodni, nem mosta meg a fejét, hanem felöltöztette, ékszereket adott rá, és ünnepelni kezdett a tiszteletére.

Isten éppen ilyen. Örül nekünk, és nem tud nem szeretni minket. Ő maga a szeretet (1Jn 4:8, 16). Amikor szeret minket, önmagát adja nekünk. Az én életemet ez az atyai szeretet változtatta és változtatja meg. Egy négy hónapos kisgyermek pedig napról napra arra hívja fel a figyelmem, hogy legyek hálás azért az áldozatért, amit Isten meghoz, csak hogy szerethessen engem. ( Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

 Ne mérgelődj azon, hogy nem tudod az embereket megváltoztatni és olyanná tenni, amilyennek szeretnéd, ha lennének, mivel még magadat sem tudod olyanná tenni, amilyen lenni szeretnél. (Kempis Tamás)