Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. (Róma 6,23)
Amikor erőből, görcsösen, élet-halál fontossággal akarunk valamit, az rendszerint nem jön össze. Azt a megvalósulást érezzük kegyelmi állapotnak, mikor elengedtük a görcsös akarást, feladtuk saját küzdelmünket, bűntudatunkat, félelmünket, kétségbeesésünket, és elfogadtuk azt, ami nem sikerült. A kegyelem azért kegyelem, mert tőlünk függetlenül jön, semmivel sem befolyásolható, nem mi kontrolláljuk. Mi csak megkapjuk. Mindenki világosan megérzi, amikor a kegyelem megérinti, mert az annyira nagyszerű érzés. Egy bársonyos érintés, mint amikor a langyos szél megérinti az arcodat és a csend körülölel. Valamiféle megváltás, amely könnyűvé tesz, amitől a dolgok hirtelen olyan egyszerűvé válnak. Akkor jön, amikor nem is számítasz rá. Megvigasztal, megsimogat. Egy mély megnyugvás, amely abban az érzésben teljesedik ki, hogy „minden rendben van”.
A kegyelem állapota nem csak azokra a kivételes pillanatokra korlátozódik, amikor „kézzelfoghatóan” megtapasztaljuk Isten jelenlétét. A kegyelem állapota magában foglalja azt az érzést is, hogy szükségünk van Isten szeretetére. Legyünk alázatosak a kegyelemmel szemben, minden idegszálunkkal kívánjuk az Istent! (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Az élet mindig kegyelem. Amíg élünk, a kegyelem birodalmában vagyunk, a halál az ítélet birodalma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése