2014-03-30

3. A házasság elhívás (1Kor 7:17-24)  Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1Kor 7:24)  Legyen szó a nemzeti hovatartozásunkról, a családi állapotunkról, vagy bármi egyébről, Isten elhívása nem törli azt el, hanem kiteljesíti. Az apostol ezt kéri: Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1Kor 7:24) Isten céllal hív el minket a vele való közösségre és az ő szolgálatára. Minden egyéb körülményünket — így a házasságunkat is — felhasználhatjuk arra, hogy őt szolgáljuk és dicsőítsük vele. Nem kell küzdenünk azért, hogy ezek a tényezők megváltozzanak (pl. ha házasok voltunk, elváljunk; ha egyedülállók, társat találjunk), mert ha Isten elhívásával összhangban vannak, akkor ő maga fog változást hozni az életünkben. (Tóth-Simon Károly)  A nap gondolata: Elmélyültek bennem az evangéliumokban megőrzött szavai. Élete példaképpé vált számomra. Reményt kelt bennem elköteleződése azok mellett, akik kicsik, bűnösök, akik betegnek és életképtelennek érzik magukat. Akik küszködnek a hitükkel. Visszahozza az élet vérkeringésébe, az emberi közösségbe azt, aki elveszett. A názáreti Jézus észreveszi azokat, akikkel igazságtalanul bánnak, akiket Isten és a vallás nevében kirekesztenek, megaláznak, elítélnek. Ez vonzóvá teszi számomra a vallásosságát, istenképét, emberszeretetét, személyiségét. Világnézetem és személyes életem részévé vált tanítása, bánásmódja az emberekkel, ahogyan szenvedett és halála után megmutatkozott. (Mustó Péter)