Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! (Ézsaiás 55:6)
Egészen azt sejteti ez az Ige, mintha Istennel előfordulhatna az, hogy egyszer közel, másszor távol van tőlünk. Ez lehetséges? Nem. Isten mindig közel van hozzánk. Ő mondja magáról: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. (Ézs 57:15) Tehát az Úr mindig velünk, mellettünk van, de ennek az ember nincs mindig tudatában. Ez okozza a távolságot. Nem az Isten van távol tőlünk, hanem mi vagyunk távol Tőle. Lélekben. Van erre egy bibliai történet, mely remekül szemlélteti ezt: az emmausi tanítványok története. Jézus két tanítványáról van szó, akik Jézus halála kapcsán keseregnek, de a feltámadásról szóló friss hírek összezavarják őket. Ekkor szegődik melléjük a feltámadott Jézus. Beszélget velük, vigasztalja, erősíti őket, de a tanítványok nem ismerik fel csak akkor, amikor eltávozik tőlük. Ugyanez velünk is előfordulhat: Isten mellénk szegődik és segít. Neki erre számtalan módja van. Akár úgy, hogy olvasod, vagy hallgatod a Biblia üzenetét és megérint. Lehet, hogy küld valakit, akinek kiöntöd a szíved, beszélgettek egy jót és mond valami olyat, ami közelebb visz az Úrhoz. Az sem biztos, hogy azonnal megtörténik ez. Lehet, hogy napok, hetek múlva. Hidd el: Isten nem ismer lehetetlen akkor sem, amikor a neked való segítségnyújtás a tét…
A nap gondolata:
Boldog, ki ésszel föléri, mit tesz Jézust szeretni, s magamagát Jézusért megvetni. – Az egyik kedvestől ugyanis meg kell válnunk a másikért, mert Jézus azt akarja, hogy mindenek fölött Őt szeressük. (Kempis)
