2014-06-12

„Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani." (Ézsaiás 55:7) Észrevetted már, hogy akkor vész el valami az életünkből, amikor az Istennel való kapcsolat lazul, ha elkezdünk a saját utunkon járni? Bizony a bűneink választanak el az Úrtól. Térj az Úrhoz, hogy irgalmazzon, hogy megbocsásson és hagyd el saját ösvényeidet, melyekhez Neki semmi köze! Térj az Úrhoz! Mit jelent ez? Kéz a kézben járni Vele. Ne a bűnnel társulj, hanem az Úrral! Ha elbuksz? Ne csüggedj, keresd az Urat! Ő kész megbocsátani. Ne cipeld a bűneid terhét sokáig. Minél tovább cipeled, annál nehezebbé, elviselhetetlenebbé válik. Hogy mennyire nehéz valami, az pontosan annak a függvénye, hogy mennyi ideig cipeljük. Egy 5 kg-os súly nem nehéz pár másodpercig, de egy óráig hordozni már annál inkább. S ha napokig van a kezünkben? Talán ki sem bírjuk. A bűnnel ugyanez a helyzet: minél tovább tartjuk magunknál, annál inkább összeroskadunk alatta, de le is lehet azt tenni imádságban a Golgota keresztje alá. Isten ezt ajánlja számunkra. Éljünk a lehetőséggel! A nap gondolata: Jézus képe a bárány. Erre a képre kell nekem is elváltoznom. Életét halálra adta, nem kereste a maga hasznát.