Jézus könnyekre fakadt. (János 11:35)
Ha meghal valaki, akit ismertünk, szerettünk, akkor szomorúak leszünk, gyászolunk. Ennek velejárója lehet a sírás is. Sokan szégyellik a könnyeiket ilyen esetekben. Pedig nem kell, mert nincs mit szégyellni. Igaz, helye – vagyis faluja, városa – válogatja, hogy mit tartanak a sírásról. Van, ahol, ha nem sírsz elhunyt szeretted temetésén azt mondják: nem is szeretted. Máshol ugyanerre a helyzetre azt mondják: nagy hite van, még könnyet se ejtett. Ezek és az ezekhez hasonló vélemények, csak emberi vélekedések. Ne törődj velük! Jézus is sírt barátjának, Lázárnak sírjánál, noha tudta, hogy percek múlva feltámasztja őt. Nagyon szerette, vagy nem volt nagy hite? – adódik a kérdés a fentiekből. Szerintem tudod a választ. Sírni nem szégyen, még csak nem is gyengeség. Ha fáj valakinek az elvesztése, sírj nyugodtan, és legyen reménységed a halál fölött győzelmes Jézus Krisztusban!
A nap gondolata:
Egyetlen ismeret van,
a többi csak toldás:
Alattad a föld,
fölötted az ég,
s benned a létra. (Weörös Sándor)
