Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják. (Titusz 1:16)
Nincs szomorúbb dolog, mint amikor valaki szavaival állít valamit, de tetteivel lábbal tiporja azt, amit mondott. Pál apostol a krétaiakról írja a fenti mondatot, s bizony nem éppen dicsérő vélemény. Azonban nekünk, hívő embereknek is meg kell látni saját felelősségünket szavaink és tetteink hitelességének tekintetében. Ugyanis sok mindennek üzenete van életünkben. Ha valakiről tudják családjában, munkahelyén, hogy eljár a templomba, szokott imádkozni, attól ennek megfelelő magatartást várnak el. Nem is ok nélkül. Ha csak ajkunkra vesszük Jézus nevét, de tetteink az ellenkezőjéről árulkodnak, akkor mások nem közel, hanem távolabb kerülnek az Úrtól. Ezért fontos, hogy beszédünkben és cselekedeteinkben egyaránt hitvalló, Krisztus mellett bizonyságot tevő életet éljünk, hogy ne káromolják, hanem dicsérjék értünk az Istent!
A nap gondolata:
Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)
