2014-07-29

Az áldás útja „Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." /Zsidó 11:24-27/ Jézus mondta a 'hitetlen' Tamásnak: „boldogok, akik nem látnak és hisznek". Miért van az, hogy ugyan mi azt állítjuk, hogy hiszünk, de mégis mindig látni es érezni akarunk? Mintha amit nem látnánk, vagy nem érintenénk, az nem is lenne. De Mózes nem ilyen volt, azért is választotta őt Isten erre a hatalmas feladatra. Izrael fiai a pusztában állandóan a látható dolgokat akarták, finom ételt, italt. Ha ilyen lett volna Izrael vezére, már rég visszafordultak volna Egyiptomba, sőt lehet, hogy ki se mentek volna. Sokan ma sem akarják otthagyni Egyiptomot, a világ és a bűn rabszolgaságát, mondván: 'Nekünk ez így jó, Isten is azt akarja, hogy áldottak legyünk ezért nem hagyjuk el Egyiptom kincseit. Isten nem akarja, hogy nyomorogjunk!' Az emberek, sőt hívők többsége sem érti mi az az áldás igazából. Azt hiszik az az áldás, amit ők annak gondolnak, ami nekik jó. Ha ez így lenne akkor a gazdag politikusokat és sztárokat nevezhetnénk áldottaknak! De nézzük mi volt az áldás útja Mózesnek: „Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát" és „Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét". Ugye amikor áldásról beszélünk, nem ezekre a dolgokra gondolunk? Pedig ma is ugyanez az áldás útja a hívők számára, mint akkor Mózes számára, Krisztus gyalázata vagyis keresztje: „Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Máté 16:24) És az Ő népével való együttnyomorgás: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal.6:2) (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A Szentlélek Jézust dicsőíti, és nem téged.