2014-09-29

Ne aprózd el! Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az. A mely helyen megölik az egészen égőáldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is, és a vérét hintsék az oltárra köröskörül. A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és a mely kövér a belet takarja. A két veséjét és a rajtuk lévő kövérséget, a mely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévő hártyát a vesékkel együtt szedje ki. És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez. (3Móz 7,1-5)  Milyen távolinak és barbárnak tűnik az áldozati állatok feláldozásának aprólékos leírása. Vajon miért volt szükség erre a körülményes, aprólékosságában végtelenül pontos áldozatbemutatásra? Az Isten választottainak meg kellett tanulniuk e törvények által, hogy az Istennel való kapcsolatukban nem lehet elnagyolni semmit, nem lehet ímmel-ámmal végezni az áldozatbemutatást. Egész emberre, teljes odafigyelésre, maximális precizitásra, testi-lelki jelenlétre volt szükség. Sokszor megtörténik velünk, hogy bár testben a munkánkat végezzük, de lélekben igen messze járunk. Megtörténik, hogy a feladatainkat csak úgy nagyolva végezzük el. Felületesen kezeljük sokszor, még a legszorosabb emberi kapcsolatainkat is. Ennek természetesen megvannak a maga learatott vadtermései is, melyeknek keserű ízét kell elviselnünk hol nekünk, hol felebarátainknak, hol mindannyiunknak együttesen. Miért lenne kivétel az Istennel való kapcsolatunk elnagyolása, ímmel-ámmal végzett áldozatbemutatásunk? Gondolkozzunk el mi, Isten mai választottai, nem kellene-e újratanuljuk, hogy Istennel való kapcsolatunkban egész emberre, teljes odafigyelésre, maximális precizitásra van szükség! Vigyázzunk ma is arra, hogy emberi kapcsolatainkat, de főleg Istennel való kapcsolatunkat ne nagyoljuk el, ne kezeljük felületesen, hanem teljes életáldozattal, életünk odaszentelésével szolgáljunk egymásnak és Neki, a mi Istenünknek. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Jézus rettenetesen gyűlölte a bűnt, mert szerette az embereket, kiknek romlására volt a bűn. (Fosdick)