2014-11-01

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. (2Kor 4:16) Külső és belső emberünk: mit takarnak e fogalmak? Az egyik megromlik, a másik megújul. Nos, meglátásom szerint a külső emberünk a testünk, a belső pedig a lelkünk. Az emberi test egy idő után romlásnak indul. Nem részletezném hosszan azokat a folyamatokat, melyek az öregedéshez vezetnek, de minél idősebb vagy, annál inkább érted mire gondolok. Látni kell, hogy manapság mennyire megerősödött a test kultusza: akkor vagy valaki, ha erős, izmos, csinos, súlyfelesleg nélküli ember vagy. Persze tényleg nem baj, ha valaki ilyen, de megkerülhetetlen tény, hogy ez is mulandó. Tudjuk, a testünk a Szentlélek temploma, ezért nem mindegy, hogyan élünk: pusztítjuk-e, romboljuk-e bizonyos szokásokkal, netán az egész életvitelünkkel vagy Isten tisztelete állapítható meg a testünkhöz való viszonyulásunkban is? Ám igen lényeges a belső emberünk megújulására figyelni. Ez kortól független, sőt a testünk állapotától is független kellene, hogy legyen – bár nem egészen az. A lelki megújulás napról napra való lehetőség. Hiszen olvashatjuk az Igét, elmélkedhetünk az olvasottakon, alkalmazhatjuk az életünkre, imádkozhatunk, rendszeresen kereshetjük az Úrral való közösséget. Már csak az a kérdés, hogy élünk-e belső emberünk megújulásának ezzel a felülről kínált lehetőségével? Neked fontosabb a belső embered, mint a külső? A nap gondolata:  Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.