2014-12-23

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.) Miközben szívünkre, mint bálványgyártó műhelyre tekintünk, aközben azt is látni kell, hogy valóban, „gyártás" közben, alkotás hevében az ember tulajdonképpen utat épít. Gondoljunk csak bele: teremtünk gondolatokat, ideákat, gerjesztünk erőforrásokat és mindezeket a saját igényeink, önös céljaink elérése érdekében. Jobb esetben arra vágyunk, hogy találkozzunk a transzcendenssel, a természetfelettivel, arra vágyunk, hogy utunk során célba érkezzünk. Szokták mondani Istennek, valami Mozgatónak, Univerzumnak, de mindenképpen valami, valaki olyannak, ami, és aki nagyobb, mint az ember. Rosszabb esetben azonban ezeket a bálványgyártó műhelyben kreált dolgokat és erőket nem találkozásra, hanem szétszakításra használják az emberek. Testvér! A te szíved ne bálványokat gyártson, hanem keresse az élő Isten közelségét, a Vele való kapcsolat szorosságát. Akkor ledőlnek a bálványok és szíved központját az az Isten foglalja el, akit az megillet… (Lovász Krisztián) A nap gondolata:  Lelkemet a mindenható Istennek ajánlom, kit mindig mint a legfőbb jót forrón imádtam, habár tőle emberi gyarlóságomnál fogva sokszor el is távoztam, amit keserűen sirattam éltemen keresztül, s most is szív szaggatva bánok. (Széchenyi István)