2015-05-15

Kiben reménykedsz? 1. Amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. (Róm 15,4) Vannak, akik attól rettegnek, hogy mi lesz holnap: lesz-e munka, kenyér, egyáltalán a fejem fölött fedél, lesz-e, aki megszán, befogad, enni ad? Vannak, akik kórházi ágyon, szeretetotthonban, vagy éppen az ún. elfekvőben fekszenek elhagyottan, mozdulatlan, magukba roskadtan. Vannak, akik kívülről nézve családi körben, emberekkel körülvéve, de belülről mégis magányosan azon tépelődnek, hogy ma már nem sokat jelentenek az emberi kapcsolatok, a családi, baráti, munkatársi kötelékek. Vannak, akik életuntan, reménytelenül, a kilátástalanság, jövőtlenség félelmetes érzésével a szívükben, céltalanul tesznek-vesznek otthonukban. Mert lehet, hogy éppen a gyász sötétje telepedett a szívükre: elveszített szerettüket, megcsonkult életüket siratják, és elképzelni sem tudják, hogyan tovább. És lehet, hogy talán már a halál sem rettenti őket, mert annyira megfáradtak, sok betegséggel, bajjal megterheltettek, hogy az elkerülhetetlen végbe mindenből kiábrándultan, fásultan beletörődtek. Bizony, akiknek az élete megfáradt és kilátástalan, a szíve fásult és érzéketlen, lelke megterhelt és reménytelen, azok nem tudnak jót várni, nem képesek a nekik szóló örömüzenetet meghallani, a hozzájuk is érkező Jézust szívükbe fogadni. Pedig egyedül az örömhír meghallása, Krisztus befogadása jelentene megoldást minden gondjukra: Jézus nyitna előttük biztos jövőt, Ő adna nekik boldog reménységet, Ő hozna életükbe igazi bőséget. Mert önmagunkra hagyatkozva, emberekben bizakodva semmiképpen, de Ővele, a megterhelt életünkbe reménységet hozó, előttünk boldog távlatot nyitó Úr Jézus Krisztussal valóságosan van örömünk és megnyugvásunk. Ővele minden gond, probléma, nyomorúság és nehézség ellenére, még gyászban, fájdalomban és egyedüllétben is lehet, és van is reménységünk, boldogságunk és békességünk. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)