2015-07-24

„Lássuk nagynak az Urat, és magasztaljuk az Ő nevét". (Zsoltárok 34:3) (fordítás angolból) Max Lucado írja: A dicséret azt jelenti, hogy Istent felnagyítjuk, nagynak látjuk és figyeljük, ahogy munkálkodik. Természetesen Isten mérete nem változik, viszont a mi látásmódunk igen. Ha közelebb húzódunk Hozzá, Ő nagyobbnak tűnik. De hát nem éppen erre van szükségünk? Egy „nagy nézet" Istenről. Hát nincsenek nagy problémáink, nagy aggodalmaink és nagy kérdéseink? Természetesen vannak. Tehát, akkor arra van szükségünk, hogy egy nagy Istent lássunk. A dicséretnek pont ez a szerepe. Hogy lehet az, hogy énekeljük „Szent, szent, szent" és közben a látásmódunk nem tágul, és az arcunk nem ragyog? Egy ragyogó arc mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében volt. Isten azon munkálkodik, hogy megváltoztassa a világ arcát. Megengeded, hogy a tiéddel kezdje? Te mekkorának látod a gondjaidat és mekkorának Istent? Hitedről, annak nagyságáról, vagy éppen kicsinységéről árulkodik az, ahogyan látod a dolgokat és Uradat? Ha mindezt végig gondolod, akkor szerinted mit mondhat rólad Jézus: Kicsinyhitű miért kételkedtél? Vagy: Nem találtam ekkora hitet…!? A nap gondolata: A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra.