2015-08-14

Alázatos dicsekedés „Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk..." (1 Kor 4,12) „... szinte a világ söpredékévé lettünk, és mindenki szemetjévé mind ez ideig." (1 Kor 4,13) „Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim!" (1 Kor 4,16) Pál emberileg nézve lehetetlen körülmények közé került missziói útján. Üldözik, gyalázzák, félre magyarázzák, csalókkal találkozik, de mindezeket tűri, sőt ezekre az elvetemült emberekre áldást mond. Nem áll bosszút, hanem meggyőződéssel mondja, hogy: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan." (Róma 16,20) A Krisztus népét mindezek ellenére arra kéri, hogy kövessék az ő példáját. Pál tulajdonképpen ezekkel a megpróbáltatásokkal dicsekedik, de csak azért, hogy ezzel is dicsőséget szerezzen annak, aki őt küldte a misszióba, ahogy ezt ő maga írja le: „... az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké." (Róma 16,27) Ez a bizonyságtétel nekünk is szól és erősít bennünket, hogy legyünk kitartóak és alázatosak annak ellenére, hogy sok kísértésnek vagyunk kitéve. A buzgólkodásunknak nem sokan örülnek, nem követik ezt a példát. A médiában szinte nem is olvashatunk pozitív példákról, szörnyűségekkel vannak tele a híradások, pedig kellenek a jó példák, a tisztességes emberek bemutatása, akik hűségesek Istenhez és megmutatnak egy jobb utat. Ez az út a krisztusi út, amely biztonságos és kedvessé tesz bennünket Isten és ember előtt. Dicsekedjünk azzal, hogy megtaláltuk ezt az utat. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Ha visszanézünk nem egy olyan napra, eseményre, amitől más összeomlott volna, amitől más fel- vagy lebukott volna: mi őrzött meg minket az összeomlástól? Az, Akinek a Lényéből már befogadtunk valamit, s áradni, hatni hagytuk magukban - az Isten irántunk való szeretetét. (Gyökössy Endre)