2015-08-16

Sodrásban „... hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától." (Efézus 4,14) Hogyan kerülhetjük el a tévutakra való sodródást? Úgy, hogy nem vállalunk közösséget azokkal, akik könnyű zsákmánnyal töltik meg házukat, haszonlesésre várnak, ólálkodnak az ártatlanra. Óvakodjunk azoktól, akik „becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők." (Gal 5,26). Mindezek a test cselekedetei, amelyek romlásba visznek.  Ne hagyjuk magunkat sodortatni, hanem a Lélek gyümölcsével éljünk: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás" (Gal 5,22-23).   A kiskorúak hamar áldozatul esnek az emberek csalásának, csábító ravaszságának.  Kik a kiskorúak? Azok, akik még tejnek italával táplálkoznak, azt fogyasztják, amit elébük raknak. Így megesznek, bevesznek mindent. Meddig mehet ez így? Amíg nagykorúvá nem válnak, amikor maguk választják meg a táplálékukat. Ez vonatkozik a lelki életre is. A nagykorú már mérlegel, nem fogad el mindenféle tanítást, hanem Krisztus igazságához ragaszkodik. Ezért ad Isten prófétákat, apostolokat, evangélistákat, tanítókat, hogy őket hallgatva eljussunk Isten Fiának a megismerésére és ezután egy egészséges testként álljunk meg a veszélyes sodrással szemben. Így jutunk el ahhoz a hitben való nagykorúsághoz, amikor élővé válik bennünk a Krisztusról való beszéd és alkalmasak leszünk másokat is megmenteni. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Istenhez való ragaszkodásunknak olyan erősnek kell lenni, hogy ne legyünk kénytelenek az emberek vigasztalását keresni. (Kempis Tamás)