...Lányunk akkor 8, fiúnk 6 éves volt. Egyik emlékezetes imameghallgatásunk a kezdeti időkben történt. Férjem dolgozott, mi a gyerekekkel készültünk az iskolai évzáró ünnepségre, éppen fontam kislányom haját, amikor észrevettük, hogy rögtön kitör a vihar. Az autó nem volt otthon, egyébként gyalog akartunk menni, kb. 15 perc az iskola. Mobiltelefonunk sem volt, hogy gyorsan „ugrasszunk" valakit a barátok közül.
Hirtelen pánikba estünk, hogy mi lesz most, mikor 20 perc múlva kezdődik az ünnepség. A kisfiamnak, aki már ünneplőben várakozott az indulásra, támadt egy ötlete. "Anya ne izgulj, majd én imádkozok!"- mondta. Nem nyugodtam meg, a fürdőszobában készülődtünk tovább Orsikámmal.
Két perc múlva dudált valaki, Balázs kiáltott, hogy „gyertek lányok, jöttek értünk!" Kaptuk az esernyőt és szaladtunk a kapuhoz, mert ott várt bennünket autóval egyik kolléganőm férje. Lajos egyébként egy nagyon vicces ember, kikiabált az autóból, hogy pattanjunk, mert nem érünk oda időbe!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése