Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat?(4.)
Mikor megtértünk, akkor Isten gyermekeivé lettünk. Az Úri imában, úgy szólítjuk meg Istent, teljesen bensőséges hangon, hogy MI ATYÁNK, mint Istennek gyermekei, de tudunk-e igazán Istennek gyermekei lenni? Tudunk-e gyermeki bizalommal fordulni az Atyához, tudva, hogy mi esendők vagyunk, de általa van támaszunk és segítségünk?
Jézus nem az uralkodási vágyat, a hatalmaskodást, hangsúlyozza, hanem a lelki nagyságot, a hitbéli nagyságot, azt a nagyságot mely a világ szemében talán kicsinység, de az Isten szemében a legdrágább kincs. Tanítványai felé nem az uralkodást akarja hangsúlyozni, hanem a szolgálatot, az igaz szívbéli, Istenbe vetett bizalmon alapuló szolgálatot.
Nem véletlen, hogy Jézus a szolgálatot hangsúlyozza, hiszen szenvedését és halálát, tehát azt, amiről éppen előzőleg beszélt nekik, a megváltás művét, melyet a Golgotán elszenved, ő is szolgálatnak fogja fel. Kicsivé lesz, hogy mi a bűn és a halál fölé nőjünk.
A kérdés számunkra az, hogy megértem-e Jézus szolgálatának lényegét és akarok-e szolgáló tanítványa lenni? /P.Sz./
A nap gondolata:
Semmiségem tudatában kell élnem! Vagyis állandóan látnom kell és beismernem, hogy semmit sem tudok, és semmire sem vagyok érdemes. (Tersteegen)
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2015. szeptember 30., szerda
2015-09-30
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése