2015-10-07

Az igazi élet Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. (Jn 10,10) Ki gondolná, hogy ami számunkra a legtermészetesebb, az egyúttal a legtitokzatosabb? Ki hinné, hogy ami nekünk a legfontosabb valóság, az ugyanakkor a legbizonytalanabb sorsú szappanbuborék is? És ez maga az élet! Szentgyörgyi Albert mondta: „Az élet olyan nagy titok, amit szüntelen kutatunk, de sohasem tudunk megfejteni." De fontos-e tudnunk az élet titkát, hogy annak nagyszerűségét élvezhessük? Aligha. Csakhogy az élet egyúttal olyan valóság, ami magában hordja önmaga halálát, és így teljesen bizonytalanná válik. Mint a színes buborék: e pillanatban gyönyörködhetünk benne, a másik pillanatban semmivé lesz. Már ebben a hasonlatban is érezzük belső tiltakozásunkat: ez lehetetlen! Az élet nem lehet szappanbuborék. Az élet múlandóságát is csak másokon szemléljük, de önmagunk megsemmisülését nem tudjuk elképzelni. Freud szerint minden ember meg van győződve a saját halhatatlanságáról. A halhatatlanság illúzió volna, ha csupán testi életünk létezne. Ennek ellenére mindinkább az lesz számunkra fontos, ami „életbevágó". Amíg azonban emberi erővel nem tudjuk biztosítani magunknak sem az életelixírt, sem a biztonságot, addig szükségünk van valakire, aki maga az élet, és aki ezt mondta: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek".  Jézus itt az életnek egy olyan minőségéről beszél, ami a természetes élet fölé emel, és ami akkor sem esik szét, amikor már az ég és föld is elmúlnak. Az igazi élet tehát minőségében más: isteni élet! Neked igazi életed van? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha szeretetednek tüze kialvóban van, emeld fel tekintetedet a legszeretettebbre és legtökéletesebbre, akire nem nézhetsz anélkül, hogy Őt mindenekfelett ne szeresd.