2015-10-11

Meghalni a bűnnek, élni az Istennek Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 6:11) Amikor megtérünk, egy teljes fordulatot vesz az életünk. Előtte a bűn rabszolgái voltunk, útban a pokol felé, egy romlott természettel, amely állandóan hamisságot cselekszik. Amikor megtértünk pedig megszabadulunk a bűn fogságából, a menny felé tartunk, és krisztusi természet részesei leszünk. Ezt Pál Krisztus halálával és feltámadásával ábrázolja ki. Nem támadhat fel az, aki nem halt meg előbb. Ez lelki értelemben is így van, ha Krisztussal akarunk élni, előbb az óemberünknek meg kell halnia. Az ádámi és a krisztusi természet kizárják egymást, nem működhet együtt a kettő. Az a hívő, aki meg akarja tartani az (ádámi) életet előbb-utóbb meghasonlik, mint hívő, mert a régi természet képtelen krisztusi módon élni. Ezért mondja Jézus: "Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt." /Luk.9:24/. Tehát a hívő élet nem az ádámi természet csinosítása, visszafogása, hanem egy teljesen új természet, egy új élet, melyet a mennyből kapunk az Atyától. Ha ebben az új életben járunk, akkor valóban meghaltunk a bűnnek, és élünk Istenért, de ha még mindig az óemberben járunk, akkor erre nem vagyunk képesek, még ha szeretnénk is, csak vallásosodni tudunk. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A jó lelkiismeret paradicsom, a gonosz lelkiismeret gyehenna. A jó lelkiismeretet pénzen nem lehet meg venni, kölcsön nem lehet kérni. A gonosz lelkiismeretet pedig pénzen is megveszik az emberek, jóllehet az olyan, mint a rövid és keskeny ágy, melyben a fekvőknek soha nyugodalmuk nincsen.