2015-10-30

Szabadság „Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban." (Mk 6,31-32) A nyári szabadságolások idején – bár már túl vagyunk rajta – minden bizonnyal üdítően hatnak ránk ezek a sorok: no lám, már Jézus is élt a szabadsággal. Mert valóban minden embernek szüksége van a hosszabb-rövidebb ideig tartó kikapcsolódásra. Ezt a szabadságot sokféleképpen lehet eltölteni. Van, aki külföldre utazik, van, aki itthon nyaral, van, aki otthon marad és a ház körüli munkákat pótolja. Persze fontos szempont az is, hogy kinek hogyan engedi a pénztárcája. Ha figyelmesen olvassuk az idézett igét, feltűnhet azonban egy fontos indok: "hogy pihenjetek meg" együtt Jézussal, az Isten Fiával. Azt hiszem, ezt a szempontot nem nagyon szoktuk hangsúlyozni, amikor szabadságra indulunk. Pedig nemcsak a testünknek kell regenerálódnia a pihenésben, hanem a lelkünknek is. Szükségünk van arra, hogy időről-időre elvonuljunk egy helyre, ahol magunk vagyunk, vagyis kettesben az Istennel. Ebben a találkozásban átgondoljuk eddigi életünket, megtervezzük az elkövetkezőket Isten jelenlétéből erőt merítve. Pihenésünk legyen tehát egyben egyfajta csendesség is. Elvonulás a világtól, a csend, a magány, a lelki töltekezés ideje ez esetben, egy más környezetben. A szabadság programtervéből ne felejtsük tehát ki a lelki felfrissülést sem. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Kegyelmet mindig a hálás szívű kap, a felfuvalkodott ellenben elveszíti azt.