2015-12-14

Kibékülés „Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, és sírtak." (1 Mózes 33,4) A Biblia egy őszinte könyv. Sokszor a történeti leírásokból nem von le következtetéseket, hanem az olvasóira bízza, döntsék el, helyes volt-e egy személy cselekedete, vagy nem. Nekünk kell mérlegre tenni, hogy megáll-e az Isten szempontjából az ő korábban adott parancsolatai szerint. Az ősatyák élete a mi tanulságunkra lett leíratva. Bizony, többször helytelenül cselekedtek az atyák is (Ábrahám, Izsák, Jákób), és ezeknek súlyos következményei lettek, amelyeket türelmetlenségük okozott. Isten azonban türelmes és kegyelmes volt hozzájuk, helyre hozta az elrontott utat. Ez azért következett be, mert tudtak bűnbánatot tartani, megalázkodni, bocsánatot kérni. Idézett igénknek is az volt az előzménye, hogy Jákób, a választott gyermek türelmetlen volt, nem tudta kivárni az áldást, hanem azt csalással szerezte meg, amiért évtizedekig kellett menekültként élnie bátyja, Ézsau halált ígérő haragja miatt. De időközben Jákób gondolkodása megváltozott, vágyott kibékülni testvérbátyjával, ezért áldozatot is hozott. Isten Ézsauban is feloldotta a korábbi gyűlöletet és találkozásukkor könnyek között kibékültek. Ma is haragtartásunkból az őszinte könnyek adnak igazi feloldozást. Aki tud sírni bűnei miatt, annak Isten ad szabadulást, és teljes örömöt Jézus Krisztusban. (Horváth Csaba) A nap gondolata: A magunk személyében legyünk készek eltűrni és megbocsátani minden sérelmet: a magunk orcát tartsuk oda ütésre, a magunk felső ruháját engedjük oda annak, aki elveszi az alsót. De hogyha más valakinek az arcát verdesik, akkor ébredjen fel bennünk valami az oroszlánból. (Fosdick)