Meghasonlás
„Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez.” (Ap Csel 14,3)
Pálék a zsinagógákban hirdették az igét, amelyet örömmel vettek mind a zsidók, mind a görögök. Voltak azonban olyanok is, akik nem hittek, ők ellenségesen viselkedtek. Végül is meghasonlás történt a városban, véleményük nem egyezett, elszakadtak egymástól oly annyira, hogy tettlegességre kerülhetett volna sor, de ezt az apostolok megtudták és elmenekültek a városból. Pálék ennek ellenére nem adták fel a reményt, fogták magukat és más városban hirdették az evangéliumot. Tisztában voltak azzal, hogy az ő fellépésük, a Jézusról szóló bizonyságtételük meghasonlást okoz a hallgatóság között, hiszen Jézus személyes tanítása során sem volt ez másképp.
Ma is ugyanezt éljük át, amikor a tiszta evangélium hirdettetik. Egyesek örömmel veszik, mások megbotránkoznak. Vannak, akik embereknek akarnak tetszeni és lemondanak az ige kemény éléről, a lágyan simogató véleményüket mondják el, nehogy bárkit is megsértsenek. Jézus nyíltan beszél ezekről a meghasonlásokról (Lukács 12,49-53), amikor kiküldi tanítványait a misszióba. Ezt az indulatot képviselik Pálék, és nekünk sem szabad meghátrálni, amikor Jézus tanítását adjuk tovább. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
A Jézus Krisztusban való csodálatos önelvesztés az élet legnagyobb boldogsága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése