2016-01-31

Isteni őrségben 6. „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Hab 2,1) Őrhelye van az őrnek: Bástya. Saját őrhely, ahová az Isten állítja és ezért a részért az őr felel. A bástya magasan van, ahonnan jól lehet látni és ahol erősebbek a viharok. Az őrt látja az ellenség és a lakosság. Az ellenség az őrt akarja először elpusztítani, hogy ne tudjon figyelmeztetni. Ha elfoglalod az őrhelyedet, akkor téged fog érni először a kísértés, a támadás, az ütés, meg a köpés, meg a kritika, a kikezdés. Mindez talán arról az oldalról és attól az embertől, ahonnan a legkevésbé vártad. Az őrt, ha nem tudja az ellenség elpusztítani, akkor megvesztegetéssel akarja elnémítani. Az ördög lehet, hogy sok mindent ígért (karriert, sikert, pénzt...) csak cserébe ne figyelmeztess senkit. Számítani kell az ellenség támadására. Ha nem számítunk, elesünk. De lát és figyel a lakosság is. Ezért az őrnek méltónak kell lenni a küldetéséhez. Leginkább az őrnek kell az általa védett értékeket képviselni. A bástya (az őrhely) mivel magasan van, erősebbek a szelek és viharok, mint lent, a biztonságot adó falak között. Ha elfogadjuk az őrséget, jönnek különböző megpróbáltatások. A keresztyén élet egyáltalán nem mentes a próbatételektől (nincstelenség, anyagi kár, betegség, gyász). Nem tudjuk, milyen viharok következnek még ránk. De ezek a próbák edzik meg az embert, hogy jobban és éberebben tudja betölteni küldetését. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A keresztény nyelvtanban első személy: Ő, az Isten, második te, a felebarátod. Csak a harmadik személy én.