2016-03-22

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. (Zsolt 90,2) Ahogy ránézek gyermekeimre, unokámra, tudom, hogy eljön az idő, amikor itt kell hagyni őket, amikor el kell indulnom a minden élők útján. Lehet, megérem még, hogy unokákat, dédunokákat láthassak magam körül, de ők is arra fognak figyelmeztetni, hogy még közelebb vagyok az elmúláshoz. Elfoghatna az aggodalom és a bánat, de mégis örömmel és reménykedéssel nézem őket, mert tudom, hogy az én Istenem mindörökké él. Én nem leszek ugyan, de Isten lesz mindig, és Isten nekik is Istenük lesz, mint ahogy Istene volt azoknak, akik előttünk voltak, akik minket hagytak itt. Emlékszem arra, amikor feleségem édesanyja elment. Jó volt tudnom azt, hogy ő is azzal a reménységgel ment haza, hogy Isten velünk marad. Isten itt van azokkal, akik élnek. Mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (N.N.) A nap gondolata: Inkább ne legyen semmilyen képzetünk Istenről, mint helytelen. (Stanley)