2016-03-21

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. (Zsolt 90,2) A szülőfalumban az iskolaudvaron egy hatalmas tölgyfa áll. Alatta tartottunk minden ünnepséget. Nagyapám, aki már százkilenc éves lenne, ha élne, mondta nekünk, unokáinak, hogy az ő gyerekkorában is ilyen hatalmas volt már ez a fa. Bizony megilletődve nézünk egy ilyen fát, ami túlél bennünket. Gyerekként a Tisza mellett éltem, és sokat álltam a hömpölygő folyó partján és csodáltam, hogy a rengeteg víz állandóan tova folyik, és mégsem fogy el a vize soha. Ki tudná megmondani, mióta folyik? Volt idő, amikor az a hatalmas tölgy csak egy elhullott mag volt, amikor a folyó még nem indult el a maga útján. De hát mi volt akkor? „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten." Te Uram, igen te voltál már akkor is. Milyen csodálatos bizonyosság az, hogy nekem ilyen Istenem van! Nekem Örökkévaló Uram van! A pogányok istenei születnek és meghalnak, az Örökkévaló Isten azonban mindeneknek előtte volt, hiszen Ő teremtett mindent, ezért Ő előtte „Isten nem alkottatott és utána nem lesz."(P. Á.) A nap gondolata: Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.