2016-04-01

A megszégyenítő alázat Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. (Mt 5,44) A 18. században a svájci Bern kantonban üldözték a mennonitákat. Egy vad diákcsapatnak abban telt öröme, hogy egy öreg mennonita háztetejéről a zsindelyt leszedjék. A zajra felébredt az öregember és szétnézett. Ijedten látta, hogy födél nélkül hagyták. Mit tehet ilyenkor Isten embere? Szívében felháborodva, de Mestere példáját követve, imádkozva visszavonult, és arra kérte feleségét, hogy készítsen jó reggelit, mert munkásokat kapnak. Mikor a reggeli elkészült, kiszólt: „Eleget dolgoztatok már, éhesek lehettek, gyertek be egy kis szerény reggelire." A fiúknak tetszett a dolog és bementek. Étkezés előtt az öreg mennonita hangosan imádkozott, olyan szeretettel és bensőségesen a fiúkért, hogy szívük egészen meglágyult, lelkiismeretük felébredt és nagyon szégyellték, bánták tettüket. Étkezés után felmentek a tetőre, és ahogy tudták, helyrehozták. Te is így cselekedtél volna, mint a hívő testvérünk? (P.Á.) A nap gondolata: A mi ellenségünknek szükségük van szeretetre, mégpedig a mi szeretetünkre. (Papini)