2016-04-03

Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. (Zsolt 90,4) Keresztyén emberként naponta bele kell néznünk Isten Igéjének tükrébe. Ahogy belenézünk naponta akár többször is a tükörbe, hogy lássuk magunkat, úgy még inkább fontos, hogy lássuk meg azt, amit az Ige tükre mutat nekünk rólunk. Nézzünk bele most az Igében említett ezer esztendő tükrébe, és lássuk meg, hogy mit mutat ez a tükör nekünk. Mindenekelőtt azt mutatja meg, hogy Isten másként látja a dolgokat, mint az ember. Az ember is tapasztalja, hogy minél magasabbra megy, annál jobban át tud tekinteni a dolgok felett. A hatalmas épületek egy magas kilátóból nézve csak játék házaknak tűnnek, a hatalmas épület mellett állva, pedig mi érezzük magunkat „porszem"-nek. Minden viszonyítás kérdése, honnan nézzük, honnan látjuk. Ilyen döntő különbség van az ember és Isten látása között. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! (Ézs 55,8-9) Az idő is így áll Isten előtt. Ezért mondja a zsoltáros: „Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel."(P.Á.) A nap gondolata: Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik. (Kempis Tamás)