2016-11-26

„Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába."  (Mt 18,3)  Néhány hónapja összetalálkoztam egy 2-3 év körüli kislánnyal, aki egy barna színű plüssállatot szorongatott a kezei között. Barátkozó szándékkal kérdeztem tőle: 'Hogy hívják a kutyusodat?' A gyerek nagyon morcosan nézett vissza rám, azzal a tipikus gyermeki megvetéssel a tekintetében, hogy 'te is csak egy buta felnőtt vagy, aki már semmit nem ért a világból', majd nagy lendülettel a földhöz vágta a játékot, és válaszolt: 'Maci!'. Én pedig szégyenteljesen húztam be a fejemet a vállaim közé, mert amint lehajoltam és normálisan kinyitottam a szememet, rögtön megláttam, hogy az általam kutyusnak degradált állat valójában nagyon is maci kinézetű. És azonnal eszembe jutott Jézus fenti tanítása: Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek… Mit akar ez jelenteni? Megtanulni újra gyermeki szemmel nézni a világot; meglátni benne újra a romlatlan tisztaságot; az őszinte, érdek nélküli kapcsolatokat; rácsodálkozni megannyi szépségre, csodára; elferdült látással nem másnak látni a tényeket; nem normálisnak látni az abnormálist; nem természetesnek látni a természetellenest, fontoskodás helyett valóban látni a dolgok mögött a lényeget...? Nyilvánvalóan nem a köznyelv általi „gyermeki ártatlanság" felmagasztalását halljuk itt intelemként, de egy életkorból adódó látáskorrekcióra talán már mi is rászorulnánk. Ha a mennyek országának kérdésére azt mondod, ez nem lényegi téma, csak az élet megannyi gyakorlati kérdése után következik a sorban, akkor ugyanolyan buta és vak vagy, mint én a kutya vs maci esetben. Homályos, eltorzult, túl felnőttes gondolkodással már híján vagy a lényegi látás képességének: másnak látod a lényeget, mást látsz lényegnek. Márpedig ez a látás előbb vagy utóbb, de megszégyenít. Ha előbb, akkor talán csak egy gyermek dühét vívod ki; ha utóbb, azt talán már az üdvösséged bánja. (Gyallai Henrietta) A nap gondolata: Lelkünk gyógyulását abból láthatjuk, ha mindenben szükségét érezzük az orvosnak, mindinkább felismerjük bajainkat, s mind nagyobb mélységből kiáltunk Hozzá. Köszönöm, hogy a kérdőív kitöltésével segíted a munkámat. A kérdőív megnyitható itt: >>>>>A kérdőív linkje<<<<