2017-01-19

Zsákutca Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt 7,13-14) Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet! (Zsolt 146,3) Vigyáznunk kell, hogy zsákutcába ne jussunk, ahonnét aztán nincs tovább. Nincs tovább, mert valami legyőzhetetlen akadály állja utunkat. Így jutott zsákutcába Anániás és Safira, akiket megcsalt az ördög és rávett a hazugságra. Így jutott zsákutcába a gazdag ifjú, aki nem tudott engedelmeskedni, hanem a maga módja szerint akart Krisztuskövető lenni. Így jár mindenki, aki a maga útján, és a maga gondolatai szerint akar keresztyén lenni, és nem fogadja el azt az utat, amelyet Jézus járt meg előttünk. Vannak, akik a széles úton készítenek maguknak maguk gondolta keskeny utat, azt gondolván, hogy így is el lehet képzelni a keskeny utat. Olyan valami ez, mikor az emberek a széles úton járnak, de meg vannak magukkal elégedve, mert becsületesek, mert senkiét nem kívánják, mert jók, mert nem lopnak, nem ölnek, nem paráználkodnak. Szóval erkölcsös és becsületes életet élnek, és azt hiszik, hogy ez az élet üdvösségre vezet. Később derül csak ki, hogy megcsalták magukat, mert az a keskeny út, amin járnak, csak maguk csinálta út a széles út közepén. Ez az ösvény nem visz az üdvösségre. Vigyázz, nehogy zsákutcába torkoljon az utad! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Istenhez való ragaszkodásunknak oly erősnek kell lennie, hogy ne legyünk kénytelenek emberek vigasztalását keresni.