2017-02-14

A lelki sár és mocsár Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!  (Zsolt 42,12) A zarándok útja című világhírű könyvben a csüggedés mocsarának nevezik azt a helyet, ahol a zarándok megáll, és majdnem elpusztul. Csaknem minden hívő ember jut ilyen terepre, miközben a keskeny úton előre halad. Mózes jutott olyan lelki állapotba, hogy Istentől egyenesen azt kérte, hogy ölje meg őt, mert nem bírja tovább hordozni népének terhét. Illés próféta elrejtőzködött a Kerit pataknál, és nagy búsulása volt az Úrért. Nem kívánt élni sem, olyannyira erőt vett rajta a csüggedés. Eljöhet a hívő ember életében is az az idő, amikor beborul fölötte az ég, amikor elkezd esni az eső, és amikor felázik a talaj s beleragad a sárba, a csüggedés, a kételkedés, a kishitűség sarába. Valóságos lelki mocsár ez, amelybe ha beleragadsz, akkor mindig kell egy segítő kéz, amely kiránt onnan, hiszen ebben az állapotban pont azt éli meg a tudatod, hogy minden mindegy és nincs kiút. Isten az, aki ki tud hozni a csüggedés mocsarából, és később ezzel együtt tud használni téged, hogy másokat csüggedt állapotukban segítsd. Ahogyan ígéri is az Úr a 9. zsoltárban: „És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged." (Zsolt 9,10-11) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Aki megcsókolta Isten büntető vesszejét, csak az csókolhatja meg az Ő bűnbocsátó kezét. (Ravasz László)