2017-03-19

„Boldogok a szelídek…" (Máté 5:5) A szelídségről valaki ezt mondta: „Apám, Joshua erős ember volt, de ugyanakkor szelíd is. Fel tudott emelni olyan nehéz dolgokat, amit fele olyan idős emberek sem, de esténként mindig verset olvasott, amikor hazatért a munkából a földekről, ahol búzát, kukoricát, szénát, paradicsomot és dinnyét termesztett. Volt egy pár öszvérünk, Jack és Kate a farmon. Kate gyakran megmakacsolta magát, és lefeküdt a földre, amikor én szántottam. Képtelen voltam őt talpra állítani, bármilyen keményen is bántam vele. Amikor apám meglátta kínos helyzetemet, elindult felém a földeken át, és amikor hallótávolságba ért, csak ennyit mondott: „Kate", az öszvér azonnal talpra állt és folytatta a munkát. Apám sosem bánt vele haraggal. Sok időbe telt, míg megértettem, hogy a szelídségre még a legmakacsabb öszvér is válaszol." S vajon nekünk mennyi időbe telik, amíg megértjük, hogy a szelídségre, ismétlem a szelídségre még a legmakacsabb öszvér is válaszol? A nap gondolata: Semmi sem olyan erős, mint a szelídség, és semmi sem olyan szelíd, mint az igazi erő. (Szalézi Ferenc)