2017-04-15

„Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé." (1Móz 2,7) Amikor Isten megteremtette a világot, mindennek adott egy ritmust. Megvan a maga ritmusa a bolygóknak, a növények pezsdülésének, az évszakok váltakozásának, az állatok sokszor öntudatlan, ösztönös viselkedésének – és a mi életünknek is megvan az Istentől kapott ritmusa. Nemcsak arra gondolok, hogy nappal dolgozunk, játszunk és tanulunk, éjszaka pedig jó esetben pihenünk és alszunk, de a mi lelkünknek, a mi lelkünk fejlődésének, növekedésének is adott ritmust a Teremtő. Nemcsak szívritmusunk és életritmusunk van, de lélekritmussal is rendelkezünk. Ez a ritmus – mint minden más életfunkció, már születésünkkor kezdetét veszi, hiszen mindannyian úgy jövünk a világra, hogy Isten Lelke itt él, lüktet bennünk, ettől vagyunk élőlények. Nem attól, hogy normálisan működik-e minden szervünk, hanem hogy Isten Lelke éltet bennünket! Míg világ a világ, az állandóan változó világban ez a tény határozza meg az ember változhatatlan helyét. Méltósággal megkoronázott életet jelent minden születés. Nem csak szüleink vonásait, tulajdonságait hordozzuk magunkon, hanem a világ Teremtőjének vonásai is ott rejlenek bennünk, alkotó kezének nyomai születésünkkor mindannyiunk lelkében ott vannak. De hogy ezek a vonások valóban kiformálódjanak, hogy szeretetének, megbocsátásának, igazságának, tisztaságának jelei kiábrázolódjanak, megmutatkozzanak rajtunk, ez már a mi feladatunk. Nekünk kell úgy élnünk, hogy Teremtőnk ránk tekintve meglássa Lelkének visszatükröződését. Ehhez pedig az kell, hogy újra meg újra keressük az Urat. Hogy lelkünk felvegye a teremtésben kapott egészséges ritmusát. Miként az éjszaka és a nappal természetszerűleg váltakozik évezredek óta, mert ez a dolga, úgy kell keresnünk az Isten közelségét! Újra és újra, fáradhatatlanul! Ezt a feladatot kaptuk a teremtés hajnalán. Hogy természetes ritmusként legyen mindennapjaink része az imádság, a hálaadás, az istenfélelem! Hogy természetes ritmus legyen örömeinket megköszönni az Istennek, és a bánatainkat is Teremtőnk kezébe tenni. /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Csak háromféle ember van: olyan, aki Istent szolgálja, mert megtalálta; ez az ember okos és boldog. Olyan, aki keresi, mert még nem találta meg; ez az ember okos, de még nem boldog. Olyan, aki él, anélkül hogy keresné Istent; ez az ember ostoba és boldogtalan. (Blaise Pascal)