2017-05-04

Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél. 2A király összes udvari embere, aki csak a királyi udvarban volt, térdet hajtott és leborult Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordokaj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. 3Ezért a király udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, megkérdezték Mordokajt: Miért szeged meg a király parancsát? 4Napról napra mondogatták ezt neki, de ő nem törődött velük. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj védekezése, mert arra hivatkozott előttük, hogy zsidó. 5Amikor Hámán is látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. 6De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből való. Ezért arra törekedett Hámán, hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából. (Eszter 3:1-7) A perzsa birodalomban vagyunk. Mintegy 2.500 éve játszódnak az események. A király magas pozícióba helyezett egy Hámán nevű férfit, aki elvárta, hogy az emberek a királyi udvarban térdet hajtsanak és leboruljanak előtte. Meg is tette ezt mindenki, kivéve a zsidó Mordokajt. S hogy reagált erre Hámán? Nagyon mérges lett. Elöntötte az indulat, mely gyilkossá fokozódott benne. Elhatározta, hogy nemcsak Mordokajt írtja ki, hanem az egész népét. Azért itt álljunk meg egy pillanatra! Micsoda pusztító, irtó szándékú emberi indulat az, mely egy egész népet kész lenne megsemmisíteni. Az ilyen arról szól, hogy valaki nem ismer sem Istent, sem embert. Nincs kegyelem. Nem számít senki, csak önmaga. Nem vagyunk Hámánok – mondhatjuk magunkról. Sem hatalmunk nincs, sem egy népet nem óhajtunk kiirtani – nyugtathatjuk meg magunkat. Ez nem baj, ha tényleg így is van, de azért érdemes megvizsgálnunk azt, hogy az önzésünk kinek árt? Kinek okoz károkat önmagunk középpontba állítása? A nap gondolata: A vétek egy határ jogtalan átlépése, és bizony sokszor érezzük úgy, hogy valaki átlépett egy határt, belegázolt az életünkbe, ártott nekünk. Mégis, ahelyett, hogy egyenesen szóvá tennénk a dolgot a sértő félnek, inkább csak magunkban duzzogunk. Jézus azt mondja: „Ne tedd ezt!" A kommunikáció hiánya miatt a vétkes talán nincs is tudatában bűnének, és így valószínűbb, hogy újra elköveti.