2017-05-07

A király összes udvari embere, aki csak a királyi udvarban volt, térdet hajtott és leborult Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordokaj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. (Eszter 3:2) Igénk szerint a zsidó Mordokaj nem hajtott térdet Hámán előtt, mert egy hithű zsidó csak Isten előtt hajt térdet. Van egy hasonló történet a Dániel könyvében, amely szerint Nebukadneccar király aranyszobra előtt kellett leborulnia mindenkinek, ha valamilyen zeneszerszám hangját hallották. Három zsidó fiatalember nem borult le hiába adták parancsba nekik is, és hiába fenyegették őket az izzó tüzes kemencével. Így szóltak: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!" Merünk-e különbözni másoktól a hitünk miatt? Merjük-e felvállalni a hitbeli meggyőződésünket akkor is, ha hátrányunk lesz belőle? Mordokaj merte és kis híján egész népét pusztulás érte emiatt. Igaz, akinek Istene az Úr, és aki az Urat hűséggel szolgálja, az számíthat Urára… A nap gondolata: Nem a csoda szüli a hitet, a hit szüli a csodát. (Ravasz László)