2017-05-20

…felnövekedett, és megáldotta őt az Úr. (Bírák 13:24) Sámson élete és tragédiája három isteni lépéshez köthető. „… felnövekedett, és megáldotta őt az Úr. ...megszállta az Úr lelke. …elhagyta őt az Úr." A kisgyermek felnőtt, és áldást kapott. A felnőtt ember Isten erejével élhetett. A magabiztos ember, önfejűsége következtében: az Úr nélkül maradt. Akit elhagy az Úr, az már nem is gondolkozik azon, hogy mit csinál. Önmagában bízik. Abban, hogy ha eddig nem volt baj, akkor ez után sem lehet. Ezt még hangoztatja is: „Isten megsegít, az a dolga." Kiderül, hogy: nem! Isten örömmel áld, és készségesen adja az Ő Lelkét. Annak, aki kíváncsi arra, hogy mit akar kezdeni vele az Úr. Annak, aki kanyargós útjain megáll, mert egyre rosszabbul érzi magát, bűnbánatot tart és visszaindul. Azonnal. Isten áldja, és lelkével erősíti, vezeti azt, aki emlékszik arra, amit Jézus üzent neki: „Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (Jn 8,11) Tudjátok mi ez? Megelőző gyógykezelés. Azért mosunk kezet, mert nem szeretnénk, ha valamilyen fertőzés veszélyeztetné az egészségünket, közérzetünket. Egy lelki, - adott esetben -: testi kisiklás után azért nem akarjuk azt megismételni, mert visszaemlékszünk rá, hogy az egész nem érte meg, rosszul éreztük magunkat, és, ami még fontosabb: a bennünket annyira szerető Isten türelmével játszunk. Én úgy ismertem meg Istent, mint aki, mielőtt büntetne, előtte figyelmezteti azt, akivel baja van. Szerintem Sámson, az „Istennek szentelt" ember, tudván a születése körülményeiről, elhívásáról, önkényes cselekedetei után, nem egyszer érezhette magán Istennek ehhez hasonló figyelmeztetéseit: „Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" Ez a bűnökből feloldozó, beteges érzéseinket, indulatainkat, gyógyító Isten kérése. Az övé, aki megáldott téged, lelkével kísér és erősít. Nem akarja, hogy messze kerülj tőle, és ő sem akar elhagyni. (Keresekényi Sándor) A nap gondolata: „A harag a lélek öngyilkossága." (Máté Gábor)