2017-05-29

Az Atya, aki elküldte fiát a többi gyermekéhez Akkor fogták József ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe. Azután elküldték a tarka ruhát, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem?  (1Móz 37,31-32) Itt az atyáról van szó, aki az ő legkedvesebb fiát, azt a fiút, aki vele volt az otthonában, aki engedelmes volt hozzá mindenben, elküldte a többi gyermekéhez, elküldte azokhoz a gyerekekhez, akik távol voltak az atyai háztól, azokhoz, akik messze eltávolodtak az otthon békéjétől és az atya szívétől. Elküldte a fiát, hogy vigyen nekik üzenetet az atyától, vigyen nekik eledelt az atyai házból és hozzon hírt róluk. Lehetetlen dolog, hogy amikor ezeken elgondolkozunk eszünkbe ne jusson az a másik atya, a mi mennyei Atyánk, aki az Ő véghetetlen szeretetéből ugyanezt cselekedte. Elküldte az Ő egyszülött Fiát, aki vele ott élt a mennyei otthon békéjében, aki atyai szíve közelségében volt. Lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson az az Isten, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson a mennyei Atya, aki a többi gyermekéhez, az eltávolodott, a bűnbemerült fiakhoz küldi az Ő fiát. Lássuk meg, hogy ez a régi történet milyen csodálatosan új, s hogy mennyire odavezet bennünket nagypéntek ünnepén Isten végtelen nagy szeretetéhez. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A kereszt alatt a bűnről csak egyféleképpen lehet beszélni, úgy mint az én bűnömről. (Révész Imre)