2017-05-31

Én vagyok a feltámadás 1. Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is él. (Jn 11,25) Milyen csodálatos dolog az, hogy Jézus tévedés nélkül, határozottan megmondta előre, hogy fel fog támadni a halálból. Jézus ebben az Igében nem csak arról beszél, hogy ő maga fel fog támadni a halálból, hanem ebben a nyilatkozatban benne van az is, hogy mi is feltámadunk, és nekünk is életet ad Jézus. Sokan meghalnak. Ismerősök, közeliek, távoliak. Betegek lesznek, menthetetlenek. A hitetlen áll és nem ért semmit, vagy Istent hibáztatja. Holott Isten mindent nekünk adott Fiában. Csak ez sokak számára olyan "nyálas". Csöpögős. Ilyennek tűnik. Pedig mikor ott áll az élete végén, láthatja, mennyire nem ér semmit semmilyen emberi erőfeszítés. Addig lehet dönteni, addig lehet választani, addig lehet keresni és megtalálni, amíg van szabad akaratunk. Amikor már nincs, akkor már csak megesnek velünk a dolgok.  Belenyugodni Isten akaratába jó szívvel csakis akkor lehet, ha már megismertem rám vonatkozó személyes tervét. Ehhez pedig hallanom kell az Ő hangját. Ez Isten kijelentett Igéje. De ha elfordul Tőle az ember, mire, kire számíthat? Megmentheti-e őt bárki, bármi, ami kisebb, mint Isten? Szeretlek, Uram. Soha nem akarok elfeledkezni arról, amit értem tettél. Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja! Ha Ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent nevét, zengjük Ő dicséretét, Alleluja! Alleluja, alleluja, alleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja! (Református énekeskönyv 185. dicséret) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Félelemmel küszködve nem lehet hatékonyan betölteni a küldetést. A reménység hatalmas áldása, hogy hidat képez a jelen nyomorúsága és az enyhítő jövő között.