2017-06-19

Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR. (Zsoltárok 34:20) Sok baj éri az igazat, de… Egy nagyon rövid időre vegyük ki az igaz kifejezést ebből a fél mondatból és tegyük be helyette az ember szót. Nem azért, hogy megváltoztassuk Isten Igéjét, hanem azért, hogy elgondolkodjunk önmagunkon, másokon és azért is, hogy meglássuk a különbséget Isten gyermekei és az Urat még nem ismerők között. Szóval sok baj éri az embert, de hogyan reagál rá? Ez a nagy kérdés. Mi a reakciónk arra, amikor baj ér bennünket? Valaki azt mondta, hogy az életünk 10%-a, ami történik velünk, 90%-a pedig ahogyan reagálunk. Én nem mernék arányokat mondani, de több, mint elgondolkodtató a felvetés. Mert hogyan reagálnak baj esetén azok, akik nem ismerik az Urat? Könnyen előfordulhat, hogy bosszankodással, kiakadással, mérgelődéssel, átkozódással, szitkozódással. Vagy bűnbak keresésével. Valakit hibáztatni kell a bajért. Akár még Istent is „előveszik", pedig nem hisznek benne. Micsoda ellentmondás: nem hisznek Istenben, de Ő az oka a bekövetkezett bajnak, bajoknak… Akinek nincs köze, kapcsolata az Úrral, aki nem hisz benne, ritkán reagál fegyelmezetten, türelmesen, csendesen elhordozva a bajt, bár erre is lehet példa. Ám hogy reagál az igaz ember, az Úr gyermeke? Kiborulás helyett leborul. Nem bűnbakot keres, hanem az Urat keresi az adott helyzetben is. Az Úr jelenlétét, segítségét, áldását, kegyelmét. Mert tudja, hogy akik Istent szeretik, minden a javukra van. Mert tudja, hogy mindenért hálát adhat. Isten gyermekei az Úr irányából közelítik meg a bajokat. Valamiért így kellett lennie. Mire akar megtanítani ezáltal az Úr? Mi a célja velem ebben a helyzetben? Isten gyermekei nem emlegetnek sem véletlent, sem balsorsot, sem egyéb olyan tényezőket, melyeket azok találtak ki, akik Istent próbálják pótolni valamivel… A nap gondolata: Istennek nem csak két lábon járó szolgái vannak. Olyan szolgái is vannak, amiket úgy hívnak, hogy betegség, nyomorúság, szenvedés, családi bajok, gondok.