2017-06-24

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsoltárok 46:2) Mindig biztos segítség a nyomorúságban – ez is egy tényszerű megállapítás az Úrról. Kire számítunk a nyomorúságos élethelyzeteinkben? – kérdezi tőlünk az Ige. Bizonyára mindnyájunknak van olyan családtagja, barátja vagy lelki társa, akire azt mondhatjuk: lehet rá számítani. Mindig. Őt keresem, hívom, ha gond van. Segítsen, adjon tanácsot, vagy csak hallgasson meg. Nagy áldás az, ha van valaki, akire tényleg számíthatunk. De nem csalódtunk még? Nem láttuk még az illetőnek a gyengéit, a határait, azt, hogy olykor a lehető legjobb szándék ellenére sem tud segíteni? A bethesda tavi, 38 éve beteg ember szavait idézve mondhatjuk, szörnyű, ha nincs emberünk, de még ettől is szörnyűbb, ha nincs Istenünk. Ha emberünk, vagy embereink vannak, de nincs Istenünk, nincs hitünk a hatalmas, élő Úrban. Hiszen igazából egyetlen egy valaki van, aki mindig biztos segítség a nyomorúságban. Az Úr az. Ő mondja: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsoltárok 50:15) Az Úr sokszor embereken keresztül segít. De vannak esetek, amikor még emberek sem kellenek hozzá, hiszen előtte semmi sem lehetetlen. A nap gondolata: Isten mindent megtehet. Számára nincs lehetetlen. Aki benne hisz, annak meg tudnak nyílni olyan kapuk, feltárulhatnak olyan lehetőségek, amelyek addig elérhetetlennek tűntek.