2017-07-08

Rossz irányba haladás Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! (Jóél 2,13) Edison a húgát várta haza a vasútállomáson. Valaki hozza a hírt: a híd leomlott a falu közelében. A vonaton ülők nem tudják. Nincs reménység! A kis Edisonnak eszébe jut valami: „Én meg tudom állítani a vonatot!" Nem nagyon akarják elhinni, de ő mégis elmondja az állomásfőnöknek a tervét. A mozdony, ami itt van az állomáson, tud jelzéseket, hangot adni, és az én húgom ismeri a morzejeleket. Otthon is szoktunk így morzejelekkel kopogni egymásnak, amikor már sötét van a szobában. Megengedik, hogy morézzon Edison. A kis Edison elkezdi a mozdony sípjával adni a jeleket, de a kishúga alszik a vonaton. Ahogy kanyarodik a vonat, egyik válláról a másikra hajtja a fejét… A vonat közeledik a szakadékhoz… Hirtelen felébred a kislány és felfigyel a mozdony hangjára, a jelekre: „Híd leomlott, 7-es vonat állj!" „Híd leomlott 7-es vonat állj!" Megérti a jelet és rohan a kalauzhoz, hogy állítsák meg a vonatot, mert nagy baj van. Leomlott a híd, amin keresztül az állomásra lehet jutni, de a kalauz nem hisz a kislánynak. Ekkor a kislány meglepő dologra szánja el magát, megragadja a kalauzt és azt mondja, állítsák meg a vonatot! Elmondja, hogy a mozdony az állomásról morzejeleket küld. A kalauz végre hinni kezd, amikor felfigyel az ismétlődő jelekre. Szalad előre a mozdonyhoz: „Állítsák meg a vonatot!" – kiáltja.  Még éppen időben, a vonat fékez, lassulni kezd, majd megáll a szakadék előtt! Rossz irányba haladunk Isten nélkül, mint ez a vonat! Száguldunk a leomlott híd, a szakadék felé! Milyen jó, hogy Isten szeret minket, és meg lehet állni! Még ma meg lehet állni, még mi is időben megállhatunk, behúzhatjuk a vészféket. Tegyük meg, amíg tart a kegyelmi idő. Tegyük meg, amíg tart a ma, tegyük meg, amíg nem késő! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Amikor már nem kell és lehet erőlködnünk, akkor is reménységgel várhatjuk jövőnket, mert Isten, Jézus Krisztusban, már döntött felőlünk.