Keresés ebben a blogban

2017. augusztus 11., péntek

2017-08-11

 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért…(1Tim 2:1)
Isten vár. Ránk vár. Hogy keressük, szólítsuk meg Őt, hogy időt szánjunk a Vele való kapcsolatra. Vajon milyen gyakran vár hiába? Hányszor okozunk csalódást Neki ezen a téren? Persze fontos tudnunk, hogy a szüntelen imádkozzatok apostoli felszólítás nem azt jelenti, hogy minden nap a felébredéstől az elalvásig csak imádkoznunk kell. Viszont jelent egy folyamatos Istenre hangolódást. Azt, hogy tudatában vagyok az Úr jelenlétének életem bármely szakaszában. Ha dolgozom, akkor sem feledkezem meg Róla. Erőt, áldást, vezetést kérek Tőle abban is. Imádkozva és dolgozva élek. Ha a családommal vagyok, akkor is tudom, hogy Isten velem van, hálás lehetek Neki szeretteimért. Ha örömöm van, Neki köszönöm meg, ha fáj valami, akkor segítségül hívhatom, mert abban sem hagy magamra.
Isten jelenlétének tudatában lenni, komolyan venni a közelségét – ez Isten gyermekeinek a feladata többek között. Milyen könnyű volt ez az Édenkertben még a bűneset előtti időben. Egy csodálatos, meghitt, szoros kapcsolatban élhetett az ember a Teremtőjével. Én úgy képzelem el ezt, mint ahogyan a számunkra legfontosabb emberi személlyel szoktunk beszélgetni, oldottan, őszintén, kedvesen, barátságosan, szeretettel, valami ilyesmi lehetett az Édenkertben. Mégis több volt még ettől is, hiszen az egyik fél maga az Úr volt, a másik pedig a bűnt még nem ismerő ember.
A bűneset viszont tönkretette a Teremtő és a teremtmény kapcsolatát. Ahogyan Blaise Pascal fogalmaz, van bennünk egy Isten-alakú űr, ám az a kérdés, hogy engedjük-e ezt az Úrnak, hogy Ő töltse be? Egyik énekünk utalást is tesz erre: Megtörve és üresen, adom magam Neki, hogy újjá Ő teremtsen, az űrt Ő töltse ki, minden gondom, keservem, az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, eltörli bánatom…(459. dicséret 2. verse)

A nap gondolata:

Jézus Krisztus életét tanulmányozva felismerjük, hogy számára az imádság nem fáradság, hanem feltöltődés volt. Ugyanez lehet számodra is, amikor Istenhez jössz, hogy lásd arcát rád ragyogni, amíg beszélgetsz vele imádságban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése