Atyáink beszélték el nekünk
Oh, Isten! Füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, amelyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. Mert nem az ő fegyverükkel szereztek földet, és nem az ő karjuk segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orcád világossága, mert kedvelted őket. (Zsolt 44,2-4)
Szülők mennyit fáradoznak, hogy gyerekeiknek földi örökséget hagyjanak. Készek lemondani sok mindenről, hogy többet hagyjanak a gyerekeiknek. De sokszor ezeken az örökségeken nincs áldás.
Mennyivel nagyobb áldás, ha lelki örökséget tudunk hagyni gyerekeinknek. Milyen szép dolog, amikor az apa összegyűjti a gyerekit és elmondja nekik szertettel azt, amiket a nemzet életében Isten cselekedett.
A régi embernek az volt a legnagyobb dolog, amit őseitől hallott – és készpénznek vette mindazt, amit „atyáik meséltek el".
Istenünk, a saját fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk,
Amit napjaikban, a régmúlt időkben tettél.
Hogy nem az ő karjuk szerzett nékik győzelmet,
Hanem a te jobbod és arcodnak fénye.
Mennyire hitelesen tudjuk továbbadni gyermekeinknek, az utánunk jövő nemzedéknek azt, amit Isten nagyságáról, Jézus Krisztus szabadító tettéről tudunk? Csak azt tudjuk hitelesen átadni, amit mi magunk is átéltünk!
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Egyetlen valakinek a figyelméért élek. Néha Isten a kemény időket használja, hogy leszoktasson, ne függj mások jóváhagyásától. Nincs arra szükséged ahhoz, hogy boldog légy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése