„Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!" (Ruth 1:16-17)
A közelmúltban ezzel az idézettel találkoztam: „A feladatunk nem az, hogy várjuk, amíg egy gyülekezet elég jó lesz ahhoz, hogy mi csatlakozzunk hozzá, hanem az, hogy elköteleződjünk mellette." Nemcsak a gyülekezetre, hanem a jó házasságra is ez igaz. Az nem pottyan senkinek az ölébe. A benne élők elkötelezettségére van szükség hozzá. Félelmetesen torz gondolat, ha bárki azt hiszi, hogy a boldog és tartós házasság az egyik embernek összejöhet, a másiknak nem. Nem egy gép dobálja a jó vagy rossz házasságokat, hanem a benne élők teszik ilyenné vagy olyanná.
A házasság nem nélkülözheti az elkötelezettséget. Igénkben csodálatosan fogalmazódik ez meg. Ha röviden szeretném összefoglalni az elhangzó szavakat, akkor ezt mondanám: Bármi lesz is veled, rám számíthatsz! Ez a házasság. Így kellene kinéznie. Ha a te házasságod nem így néz ki, vizsgáld meg önmagad, a saját elkötelezettségedet. Mennyit kell beletennünk a házasságunkba? Nem kb. 50-50%-ot. Hanem 100-100%-ot. Teljesen bele kell tegyük önmagunkat. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Tennünk kell azért, hogy házastársunk soha ne érezze szükségét annak, hogy másé legyen! Gondoskodjunk folyamatosan testi, lelki és érzelmi szükségleteiről, úgy, mint saját magunkról! Az idők folyamán ne felejtsük el az udvarlást sem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése