Keresés ebben a blogban

2018. április 4., szerda

2018-04-04

Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket. (Mt 4,19)

Jézus vallásos emberek közé érkezett. A zsidók az ő Atyját tisztelték. Úgy, ahogy tudták. Úgy, ahogy tanították nekik. Úgy, ahogy emlékeztek rá. Úgy, ahogy a hagyományőrzők diktálták. Az írástudók és a törvényeket faragó farizeusok. Már csak kevesen voltak, akik szívből szerették Istent. Jézus új fejezetet nyitott az Isten-szeretet gyakorlatában. Véget vetett az alkalmi imádás kényelmes, ideiglenes korszakának.
Jöjjetek utánam" – mondta négy halásznak, „és én emberhalászokká teszlek titeket." Nem foglalkozást kell váltanotok, hanem hivatást. Szakképzést kaptok. Speciális tanfolyamon vesztek részt. A végére emberhalászt faragok belőletek.
Ez Jézus célja azokkal, akik beállnak mögé. Amikor ő elhív valakit, azt felkészíti arra, hogy vége annak, ami tegnap még biztos volt. Becsületes foglalkozás a halászat, de Jézus mögött menetelve profilváltással jár.
Ismerős házaspár. Elmesélték, hogy lettek emberhalászok. A férfi fa-esztergályos volt, a felesége ápolónő. Mindketten megőrizték eredeti szakmájukat, de megváltoztatták az elnevezést. Megtoldották. Ez volt a leghitelesebb bizonyságtételük. Amikor valaki megkérdezte tőlük, mivel foglalkoznak, a férj azt mondta: fa-esztergályos és egy ideje ember-esztergályos. Beszélgetek a megrendelőimmel, és formálom a világlátásukat, a hitüket. A felesége is profilt váltott; azt mondta, kezdetben beteg-ápoló volt, de azután, hogy Jézus „szólt neki", elhívta, ember-ápoló lett. Azóta a kórházi ágyon nem betegek fekszenek, hanem emberek. Őket ápolja. A legnagyobb igyekezettel csinálja azt, amit addig, de aki előtte van, az már nem csak egy beteg, hanem egy ember. Mintha az apja, mintha az édesanyja, mintha a testvére lenne. Beteg anyák, apák, testvérek.
         Isten áldja meg az emberhalász presbitereket, lelkészeket, püspököket, egyháztagokat! (Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:


Az evangéliumi ember ellenfele volt a pedáns teológiának, a hierarchikus komolyságnak, az egyházi szellemnek, ahogy azt a századok kialakították. (Ernest Renan)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése