2018-05-03

Krisztus Király

„Én király vagyok" (Jn 18,37)

Megtérésünk révén Krisztus Király országának polgárai és örökösei lettünk, és boldog örömmel tegyünk hitvallást Jézus Krisztus országa mellett.

A zsidók messiásvárása politikai jellegű volt. Jánosnál azonban nem úgy jelent meg az Úr Jézus, mint a zsidóság politikai messiása, hanem úgy, mint az Atya királyi uralmának tanúja és követe, vagyis a vallási értelemben vett „zsidók királya". Jézus, akit a világ általában csak Megváltónak ismer, aki szelídnek és alázatos szívűnek mondta magát – egy személyben Király is! Mivel Ő ugyanolyan mértékben Király, mint amennyire Megváltó, Pilátus előtt elismerte: „…én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra" (Jn 18,37), de nyomatékosan azt is kijelentette: „Az én országom nem e világból való." (Jn 18,36). A betegek, a leprások és a vakok hiába mentek volna Heródeshez, Pilátushoz vagy a főpapokhoz, azoknak nem volt hatalmuk a betegségek felett. Krisztus Királynak azonban volt, és hatalmát legjobban akkor mutatta meg, amikor feltámasztotta Lázárt, hiszen ezzel bebizonyította, hogy Ő az ember legnagyobb ellenségének, a halálnak is ura. A Jézust követő sokaság felismerte azt is, hogy Krisztus az ő királyi hatalmát mindig az emberek javára gyakorolta. Megbizonyosodtak afelől is, hogy királyuk szelíd és alázatos, mert amíg alattvalóként a királyokhoz és uralkodókhoz csak hivatalos úton-módon juthattak el, addig Jézushoz mindig!

Bárcsak ma is minden ember felismerné, hogy érdemes Krisztushoz, a Királyhoz mennie. Bárcsak ma mindnyájan hitünkkel és szívünk hódolatával meglátogatnánk Krisztust, a mi királyunkat. És bárcsak tudatosítanánk, hogy ha nem hódolunk neki, Ő nem zavarja életünk folyamát, de ha hozzá megyünk, megnyugtat minket, és kegyelmével magához emel, hogy mi is ott legyünk, ahol ő van: az Atyánál, az Ő királyi uralmában. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A legfőbb meghasonlás, fájdalom, mihez nincs hasonló, a szeretet csodája, ez volt Isten kereszthalála. Senki és semmi nem lehet távolabb Istentől, mint aki akkor "átkozottá lett érettünk. (Simone Weil)