Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)
Noé mértéktelenül, istentelenül nyelte a bort. Az áldást. Ezzel vette kezdetét a felkavaró eseménysorozat. Noé kezdte azt, ami nemzedékek sorára nyomta rá a bélyegét.
Hám benéz a sátorba. Meglátja a meztelen apját.
Az ember nem tud mit tenni az ellen, hogy meglássa, ami a szeme elé kerül. Meglátja; kész. Látja, hogy mi az. Értelmezi. Ez a helyzet. Ott dől el minden, hogy mit kezd vele?
Hám megnézte, aztán elment, és elmondta a testvéreinek. A helyett, hogy azt csinálta volna, amit a két fivére. Betakarta volna az apját. Sém és Jáfet tudták, hogy apjuk kijózanodva, ismét öntudatára ébredve elszégyelli magát. Ettől akarták megóvni. Megóvták? Nem! „Nóé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia". Honnan tudta meg? Nyilván onnan, hogy valaki elmesélte neki. Vajon kicsoda? A vétkes Hám? A két jó testvér, Sém és Jáfet? Majdnem mindegy. Valaki elmondta Noénak, hogy mit tett részegen. Mit csinált akkor, amikor nem tudott magáról. Már majdnem megóvták a szégyentől, de nem így lett. Noé arra ébredt, hogy meztelen, de testén van a ruhája. Biztosan zavarba jött, de nagyobb baj nem történhetett – gondolta -, hiszen senki sem látta meztelenül. Vagy mégis? Igen, valaki elmondja neki, hogy nézett ki néhány órával korábban. A megrészegedett Noé megátkozta az őt kikukucskáló, és bátyjainak sztorizgató fiát, Hámot. Noé megátkozta az Isten által később választott népének ajándékozott föld első tulajdonosát.
És mi tudunk erről! Nem lett volna jobb, ha mindez nem kerül be a Bibliába? Eddig olyan szimpatikus volt ez a Noé! Istennel járt, feddhetetlen életet élt az özönvíz előtt. Most meg részegen pucérkodik. Jó, megtörtént. De miért kellett ezt megíratni? Miért került a Bibliába? Azért, mert Isten mindig ki akarta mozdítani az embert abból a tévtudatból, hogy a hősök nem is emberek. Azok tévedhetetlenek. A választottak, a szentek bűntől, vétektől mentesek. Hát: nem azok. Most sem. (Kereskényi Sándor)
A nap gondolata:
Ha nem tudok megbocsátani valakinek (ha az Egóm nem hagy megbocsátani), akkor megkérem a bennem lévő Szentlelket, hogy bocsásson meg neki. (Ken Wilber)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése